Ahogy szinte minden hétvégén, úgy most is elhagytuk a fővárost, hogy vidéken töltődjünk fel. Családi percekkel, kedves emberek mosolyával, no meg némi természetközeli élelemmel. Sokszor okoz nehézséget, hogy a családunk földrajzilag eléggé szétszóródott, de azt nagyon tudom értékelni, amikor a "spájz"-ba alpokaljai alma és gesztenye, alföldi tojás és húsok, vagy éppen vajdasági paradicsom kerül.

Amióta főállásban anyukáskodom, tudatosabb vásárló is lettem. Pénzügyileg is, de főként abból a szempontból, hogy igyekszem elkerülni a nagyüzemi dolgokat és mindenféle adalékanyagokat. Minden héten legalább egyszer piacra járok, rászoktunk a kézműves tejtermékekre, a kenyeret pedig A (nagybetűs) péktől veszem közvetlenül. :)

Azt hiszem kivételes szerencsénk van azzal, hogy néhány utcányira tőlünk nyitott meg a város egyik kézműves péksége. Nem éppen diétás, annál inkább teljes értékű termékeket készítenek, ami egy togyogó számára így is van rendjén. Anyuka pedig legalább bűnüzzön rendesen, ha már elcsábul. A kenyerek jó minőségű gabonából és igazi kovászból készülnek, a pékárukban pedig valódi tehenektől származó vaj, túró, és vállaltan cukor van. (ennek a bekezdésnek a leírása kisebb tudathasadást okozott, az amúgy számos diétás pl. vegán, paleolit irányzatra nyitott elmémnek - de hamarosan erről is kifejtem a gondolataimat)

Az üzletről és a tulajdonosról mostanság rengeteget írnak, népszerűek. A mai napom fénypontját viszont az adta, hogy egy kedves pék (a világért sem szeretném degradálni, de talán tanonc) fiú nemcsak hogy kiszolgált minket úgy, hogy mi a bejáraton kívül maradtunk - hogy a jól beöltöztetett gyerkőcöt ne kelljen 15 fokos hőmérsékletkülönbségnek kitennem - hanem a 20 forintos, borravalóként felajánlott visszajáróval egy fél utcányit utánunk jött. Budapesten ritkán melengeti a szívemet ilyen szolgáltatás. Ezúton is köszönöm! :)

Egy emberközeli Pékműhely