A 23. héten cukorterheléses tesztre kellett jelentkeznem, reggel 8kor, Ausztriában. A vérvételeket (szinte megszokva) a dolognak ettől a részétől nem is tartottam, bár akkor még nem sejtettem, hogy csupán pár ujjhegy bökésről lesz szó és nem is rendes vérvételről. Inkább az aggasztott, hogy az első táplálékot általában reggel6kor, korgó gyomorral szoktam magamhoz venni, ezért tartottam tőle, hogy 8kor már farkas éhes leszek, de legalább is nagyon-nagyon szomjas. Azt a taktikát választottam tehát, hogy perce pontosan kiszámoltam, hogy reggel mennyi időre lesz szükségem ahhoz, hogy időben a rendelőbe érjek és csak valamivel később keltem fel, mint szoktam. Nővérkém azt mesélte, hogy kis hazánkban könnyített verziója is létezik a cukorterhelésnek, amikor is a helyszínen egy kiflit és egy pohár tejet kell elfogyasztani a fél liter cukros víz helyett. De vágytam volna egy ilyen reggeli menüre. Persze kétségeim teljesen alaptalannak bizonyultak a teszttel kapcsolatban. Szomjúságom még jól is jött, a mikrómeleg, cukros, citromos, rossz limonádé szerű "üdítő" felhörpointésénél. 1 óra múlva vártak vissza cukorszint mérésre, aztán még egy óra elteltével ismét. Az eredmények jók lettek és a várttól teljesen eltérően, semmiféle farkas éhség sem tört rám egészen fél11ig, amikor is megkaptam a szabadjelzést a doktornőtől a reggelire.

24. hét: Tegnap a 2. szülés felkészítő tanfolyamon belevágtunk a közepébe. (Az elsőn csak elbeszélgettünk, olyan infokat hallottunk amiket már nagyjából tudtunk; milyen vizsgálatok várhatóak a 40 hét alatt, kinek milyen panaszai vannak, ezek mivel enyhíthetők stb.stb.) Bár kint (Ausztriában) tervezem világra hozni Pán Pétert, úgy gondoltam nem árt, ha magyarul is, meghallgatom a legfontosabb infokat, méghozzá első kézből, és látom az itthoni viszonyokat is. A téma tehát ez alkalommal a szülés volt. Tudtátok, hogy a 24 héttől a babák, bár még nagyon-nagyon kicsi eséllyel indulnak, de már életképesek? Ez még a koraszülés előtti szakasz, de már van rá esély, hogy az ilyen idő előtt született csecsemők is, idekinnt tovább fejlődve, egészséges babákká válljanak. Egy igazán retro, angol, naturális, telibe-totálba dokumentum film megtekintése után, körbe vezettek minket a szülőszobákban és az újszülött osztályon. Ráadásként pedig egy aznap délelőtt született babát is megmutattak nekünk, nagyon édes volt. A film persze sokkoló volt, bár szerintem erre mindenki számított, a szülészet viszont annál kellemesebb meglepetés volt. Le a kalappal a soproni kórház előtt. Egész kellemes volt a légkör (a lehetőségekhez, a helyzethez és legbelső gondolatokhoz, félelmekhez képest.) Szóval láttuk, hallottuk, elraktároztuk és most jegeljük is az információkat a következő pár hétre és térjünk rá vissza majd, ha aktuálissá válik.

Csak egy utolsó dolog még: csoporttársaimnak és persze a várandós kismamáknak küldeném ezt az interjút amire ma leltem, és a tegnapiak után (mégis) csak egy plusz, pozitív megerősítés: Interjú Dr. Bálint Balázs szülészorvossal, aki a természetes szülés gondolatának elhivatott képviselője.

-a képen fent egy 1 órája született csecsemőt láthattok, aki medencében jött a világra és aki ellátása után, anyukájával együtt épp egy gyógynövényes fürdőt vesz. Csodásan szép.-