Még mielőtt érezni kezdtem volna, hogy mocorog a Tökmag, már támadt néha olyan érzésem, hogy "Na, mostantól mindig követni fog valaki". Bárhova megyek a következő hónapokban, mindig ott lesz ő is. Bármit teszek, tudni fog róla, bármit mondok, vagy hallok, azt ő is hallja. Sőt, bármit eszem, ő is azt "eszi". Ezentúl nincs ám sumákolás, magamat megpróbálhatom átrázni, de őt úgysem tudom. Olyan ez mint egy mini Bigbrother, aki odabentről követ minden rezzenést. Vagy mint egy extra lelkiismeret. Bár ezeknél azért sokkal-sokkal kellemesebb érzés. Hol megnyugtató, hol kicsit ijesztő, de mégis valahogy mindig pozitív. A pocaklakó egy élő csodalény, aki növekszik, figyel és jelez. Mert most már olyat is tud ám! Azt vettem észre például, hogy szinte mindig boxol, ha épp olyasmivel foglalatoskodom ami őt érinti. Például, ha csecsemő gondozós könyvet olvasok, vagy ha a neten utána nézek, hogy a héten milyen fejlődési mérföldköveken megy keresztül, vagy ha babaholmik után kutatok. Persze, igen, ezekben az esetekben "nyugalmi állapotban" vagyok, amikor is könnyebb érzékelni a mozgását. De valahogy akkor is mindig megmosolyogtat, hogy míg pl. szimplán tv-zek, nem nagyon aktív, viszont amint valami őt érintő esemény van, egyből megbök.

Kíváncsi lettem, hogy amúgy mi történhet vele egész nap odabent. Nem unatkozik-e túlságosan? Találtam egy szuper kedves cikket a baby 1 napjáról a pocakban. Ez alapján már sokkal könnyebb elképzelni, hogy hogyan is zajlik 24 óra a számára. Ami talán különleges lehet nálunk; Pán Péter általában hajnalban is fent van, mikor apukája dolgozni indul rendszerint megmozdul és elköszön. Aztán kicsit később nagyokat szippanthat a hajnali friss félerdei-hegyi levegőből mikor Lord Brunoval sétálunk. Ilyenkor mindig nagyon nyugis. (Igen, a reggeli kutyasétákról még mindig nem sikerült leszoknom, de most már kitűztem a végleges határidőt, mert persze semmit sem szeretnék kockáztatni.) Aztán reggel fél9 körül az irodában ülve, újra érzem, hogy jelez párat, azt hiszem lassan jöhet a tízórai. Délután 2-3 körül jókat alhat, elringatja az autó zötykölődése és a rádióból szűrődő zene, hazafelé menet. Egészen 4 körülig nem nagyon rúg-kapál. akkor jelentkezik, hogy még meg van ám. Végül esténként 7és 9 között a legaktívabb. Én pedig pihenek és figyelek, míg ő játszik.