Boldogság, NAGYNÉNI lettem! Persze, Ti ezt már tudjátok, hiszen zsoLA még Pán Péter tappancsát is megmutatta Nektek. : ) Szívesen írnék erről a témáról is, de úgy érzem ez egyelőre az újdonsült Anyuka kizárólagos felségterülete…

Az elmúlt hetek „nagy hallgatása” azonban a mi családi életünk jelentős fordulatának is köszönhető; április óta ugyanis DOLGOZÓ ÉDESANYA vagyok.

Rengeteg mondanivalóm van, mégis nehezen ragadtam billentyűzetet, és ennek számos oka van:

• nemcsak a társadalomban, a saját ismeretségi körömben is nagyon megosztó téma az, hogy mikor kell / szabad egy édesanyának újra a munkája felé (is) fordulnia
• állandan vívódtam, és vívódom most is, hogy jól teszem-e, jókor teszem-e, jó helyre teszem-e, stb.
• korábbi tapasztalataim alapján nem voltak illúzióim, mégis nagyon megviselt lelkileg a sokáig végtelennek, jobban mondva szomorú véget érőnek tűnő történet; a korábbi munkáltatómmal való egyezkedés. végül váratlanul, szinte azonnali döntési helyzetbe kerültem, és 2 hét alatt a jól ismert cégnél, de egy merőben új pozícióban találtam magam
• ahogy egy volt gimis tanárom mondaná; az első napok érzelmi hullámai egy sinus görbére hasonlítottak. sejtettem, hogy ha túl korán állok neki véleményt nyilvánítani, akkor nagyon elragadtatott írás születik, amit valószínűleg akár már néhány órával később máshogy gondoltam volna
• időbe telt, mire kikísérleteztük az új napirendet, és be kell valljam, jó néhány teendő megelőzte a blogírást
• arról már nem is beszélek, hogy a korábban mindig makkegészséges csecsemő, Mazsola, bölcsisként egyik betegségből a másikba esik, és olyankor egy pillanatra sem engedi el Anyát…

Következő bejegyzéseimben mindegyik témára ki fogok térni részletesebben. A sorozat bevezetéseként, gondolatindítóként azonban minden dilemmázó és dilemma nélkül határozott állást foglaló olvasó szíves figyelmébe ajánlom ezt a két fiktív levelet, amelyet egy amerikai blogger (orvosként dolgozó kisgyermekes édesanya) írt a "Dolgozó Anya" nevében a "Háztartásbeli Anyának" és viszont.

A magyar fordítást itt olvastam.

Kedves Háztartásbeli Anya!

Biztosan akadnak olyanok, akik megkérdőjelezik, mit csinálsz otthon egész nap. Én tudom, hogy mit csinálsz. Tudom, mert anyuka vagyok, és egykor a te cipődben jártam. Tudom, hogy nem jár köszönet a fizetés nélküli munkádért, ami már abban a pillanatban elkezdődik, mikor felébredsz, és nem ér véget, mikor lefekszel. Tudom, hogy hétvégén is éjjel-nappal dolgozol, és észrevehetetlen a napod vagy a heted vége. Tudom, hogy mindezért a jutalmad örömteli, ám mégsem elegendő. Tudom, hogy ritkán van időd egy csésze kávéra, vagy teára. Tudom, hogy a figyelmedet mindig meg kell osztanod, és gyakran elterelik egyik pillanatról a másikra, arra pedig nem is számíthatsz, hogy egy feladatot első körben befejezhess. Tudom, hogy sosincs időd pihenni, hacsak nem egy gyereked van, aki még alszik délután.

Ismerem a kihívásokat, amikkel minden nap meg kell küzdened, általában egyedül. A hisztikorszak, a bilire szoktatási balesetek, a kajacsaták, az ebéd a földön, a falra festés, a testvér rivalizálás, a csecsemő, aki sosem hagyja abba a sírást. Tudom, hogy a munka végeláthatatlannak tűnik, mint egy végtelen körforgás: bevásárolsz, megfőzöl, megpróbálod megetetni a gyermeked, feltakarítod a maradékot a padlóról, elmosogatsz, majd mindezt újrakezded három órán belül. Tudom, hogy arról álmodsz, hogy legalább egy órád lehessen magadra, hogy nyugodtan megebédelhess, vagy, hogy aludhass egy kicsit délután. Tudom, hogy néha azon tűnődsz, vajon az egész megéri-e, miközben irigykedsz a barátaidra, akiknek jut idő kávészünetre a munkahelyen. Tudom, hogy mikor a párod hazaér a munkából és felteszi a lábát, könnyekben törsz ki, mert az-az a pont, amikor neked muszáj lenne pihenned. Tudom, hogy sokan félreértenek, akik nem értékelik a gyereknevelés nehézségeit, és úgy beszélnek rólad, mintha teadélutánokra járnál. Azt hiszik, hogy kávészürcsölgetéssel töltöd az egész napodat, miközben a gyerekek csöndben játsszanak. Tudom, hogy hiányzik a pénzügyi függetlenség. Ismerem az érzést, mikor egyszer szórakoztató, másszor idegesítő, ha a többiek a „végre péntek” szlogent hirdetik, mivel neked minden napod ugyanolyan: nincsen se pénteked, se szabadnapod. Tudom, hogy sokan nem értik meg, mégis mit dolgozol, pedig igenis dolgozol, csak fizetés nélkül, és otthon.

Egyszerűen nem tudom, hogy csinálod. Csodállak a határtalan türelmedért, hogy minden nap mosollyal az arcodon nézel szembe a feladataiddal, és még akkor is örömet viszel a gyermekeid életébe, mikor már teljesen lefárasztottak. Csodállak, amiért nem vársz el dicséretet, se előléptetést, se hírnevet, se fizetésemelést. Tudom, hogy az a célod, hogy a gyerekeid érezzék, milyen fontosak és mennyire szeretik őket. Háztartásbeli Anya, a lehető legjobban csinálod! Csak szeretném, ha tudnád, hogy megértelek. Mindketten anyukák vagyunk. És tudom.

Szeretettel a harctérről: Dolgozó Anya

Kedves Dolgozó Anya!

Tudom, hogy néha elítélnek, amiért másra bízod a gyerekeket, mikor dolgozol. Van, aki burkoltan arra céloz ilyenkor, hogy nem szereted a gyerekeidet annyira, mint a Háztartásbeli Anya, és egyébként is, a gyereknek az a legjobb, ha az édesanyjával van otthon. Hogy feltételezhetnek rólad ilyesmit? Tudom, éppen úgy szereted a gyerekeidet, mint bárki más a Földön. Tudom, hogy nehéz volt meghozni azt a döntést, hogy visszamenj dolgozni. Még azelőtt felmérted az előnyeit és a hátrányait, mielőtt terhes lettél. Ez az egyik legfontosabb döntés egy anyuka életében. Már akkor is ezen gondolkoztál, mikor gimnáziumban a tárgyaidat kellett kiválasztanod. Téged látlak mindenhol. Te vagy az orvos, akihez a gyerekeimet viszem, mikor betegek lesznek. Te vagy a gyermek allergológus, aki diagnosztizálta a lányom mogyoró allergiáját. Te vagy a fizikoterapeuta, aki kezelted a férjem hátát. Te vagy a könyvelő, aki visszaigényeli az adónkat. A fiam általános iskolai tanára. A bölcsőde igazgatója. A lányom testnevelő tanára. Az ingatlanügynök, aki eladta a házunkat. Milyen lenne a világ, ha nem lettél volna ott nekünk? Ha engedtél volna a közvéleménynek, miszerint egy anyának otthon van a helye?

Tudom, hogy minden munkát mérlegelsz, vajon belefér-e a család életvitelébe. Tudom, hogy egy órával hamarabb felkelsz, hogy tornázhass kicsit, vagy legyen időd magaddal foglalkozni. Tudom, hogy akkor is eljársz a megbeszélésekre, miután egész éjjel fent voltál a kicsinél. Tudom, hogy mikor hazaérsz, akkor kezdődik csak a második műszakod. Az örökös ellenzők nem értik, hogy te háztartást is vezetsz ÉS dolgozol is. Hazajössz, vacsorát főzöl, megfürdeted a gyerekeket és mesét mondasz nekik. Lefekteted őket, majd jó éjt puszit adsz nekik. Kifizeted a számlákat, bevásárolsz, kimosol, elmosogatsz, pont úgy, mint bármelyik anyuka. Tudom, hogy bűntudat gyötör minden percért, amit a gyerekek nélkül töltesz el, ezért inkább feláldozod a pihenésre szánt idődet, hogy velük lehess. Nem tudod rászánni magad, hogy saját magadért szabadnapot vegyél ki, mikor bölcsiben vannak a kicsik. Tudom, hogy elfogadtad, hogy egyelőre csak a munkában pihenhetsz. Tudom, hogy egyetlen percet sem vesztegelsz. Tudom, hogy az íróasztalodnál ebédelsz, nem mész ki kávészünetre, és minden figyelmedet a munkának szenteled. Végül is, te választottad ezt. Te akartál dolgozni. Tudom, mennyire odafigyelsz arra, ki vigyázz a gyerekekre, és sok bölcsödében van kitűnő ellátás. Tudom, hogy csak olyan helyen hagyod ott a gyerekeket, ahol biztos vagy benne, hogy szeretik őket és megfelelően vigyáznak rájuk. Tudom, hogy rengeteg időt – és ezzel a fizetésedet - áldozol arra, hogy otthon legyél velük, mikor betegek. Tudom, hogy titokban élvezed ezeket a napokat, mert együtt lehettek.

Tudom, hogy néha bűntudatod van, amiért nem mindig vagy ott nekik. De Dolgozó Anya, én tudom! Gyönyörű példaképet állítasz a gyerekeidnek. Megmutatod nekik, hogy egy nőnek igenis lehet karrierje, értéket teremthet az otthonán kívül is, miközben továbbra is a szerethető édesanya marad. Megmutatod a lányaidnak, hogy bármit elérhetnek az életben. Te eleveníted meg az erőt, a kitartást, az elhivatottságot, az odaadást, mindezt tele örömmel és szeretettel. Csak szerettem volna, hogy tudd, én megértem. Mivel mindketten anyukák vagyunk.

Szeretettel a csatatérből: Háztartásbeli Anya