Valaki figyel odabent
Még mielőtt érezni kezdtem volna, hogy mocorog a Tökmag, már támadt néha olyan érzésem, hogy "Na, mostantól mindig követni fog valaki". Bárhova megyek a következő hónapokban, mindig ott lesz ő is. Bármit teszek, tudni fog róla, bármit mondok, vagy hallok, azt ő is hallja. Sőt, bármit eszem, ő is azt "eszi". Ezentúl nincs ám sumákolás, magamat megpróbálhatom átrázni, de őt úgysem tudom. Olyan ez mint egy mini Bigbrother, aki odabentről követ minden rezzenést. Vagy mint egy extra lelkiismeret. Bár ezeknél azért sokkal-sokkal kellemesebb érzés. Hol megnyugtató, hol kicsit ijesztő, de mégis valahogy mindig pozitív. A pocaklakó egy élő csodalény, aki növekszik, figyel és jelez. Mert most már olyat is tud ám! Azt vettem észre például, ...